A honfoglalás után boldogan éltünk a Kárpát - medencében, amikor eszembe jutott valami. Nagyon sokat merengtem rajta.
Arra gondoltam, hogy kalandozni kellene. Odamentem Árpádhoz, aki szeretettel fogadott. Nagyon megtetszett neki az ötlet. Pár héttel később azonban megbetegedett, és engem választott vezérnek. Elindítottam csapatomat délre. A három gyermekemet otthon hagytam. Délen a szlávokkal csatáztunk, fölényesen győztünk.
Nem sokkal később megbetegedtem. A katonáim találták meg azt a levelet, amit még nem adtam oda követeknek:
"Tisztelt Bizánci császár!
Azt ajánlom, hogy ne ontsuk egymás vérét, hanem álljon ki két vitéz, Bizáncból és Magyarországról.
Üdvözlettel: Tétény"
A magyarok közül Botond volt a vitéz, aki kicsi és köpcös legény volt. Botond földhöz vágta a bizánci vitézt, és az sebtiben meghalt. Ezután telt, múlt az idő.
Lehel, az ükunokám lett a vezér. Ő Augsburgba vezette a sereget. Kikaptunk és Lehelt bebörtönözték. Utolsó kívánságként a kürtjét kérte, ezzel fejbe vágta a német császárt, az meghalt, de neki se lett jobb a helyzete.
Végül, 45 évvel később, egy király, István (pogány nevén Vajk) megalapította koronázása után az országot. Magyarország keresztény vallású lett.
Lejegyezte: Tétény (Peti)
Az események Álmos tollából:
Én, Álmos vezér, egy idő után átadtam a helyem Árpádnak, a fiamnak.
Árpádnak egyszer volt egy aranyos nyergű, gyémántos fékű, fehér paripája. Ezt a lovat elküldte egy fejedelemnek. A fejedelem adott érte egy országot. Teltek, múltak az évek, és a magyarok kalandozásuk során eljutottak Bizánc városáig. Ott a görögök uralkodtak. A görögök küldtek egy követet, hogy egy görög és egy magyar vitéz álljon ki bajvívásra. Jött a görög óriás és a magyaroktól Botond. Ő volt a legkisebb a magyarok között, és mégis legyőzte a görög óriást.
Majd harcoltunk az Augsburg környéki németekkel. Azt a csatát el is vesztettük. Lehel vezér a kürtjével fejbe csapta Konrád császárt, és kijelentette, hogy ő lesz a szolgája a másvilágon. Majd őt is kivégezték.
Elkészült minden István (a pogány Vajk) megkoronázására. A fejedelem megesküdött, hogy vigyáz az egyházra, így megkoronázták. Ő lett az államalapító.
(Lejegyezte: Álmos2 - Szandi)
A koronázási ünnepségről társaim leírásában olvashattok:
Én már nagyon vártam egy királyra. István lett a királyunk. Eljött a püspök, fontos emberek pedig hozták a koronázási ékszereket. Istvánt megkérdezték, hogy szolgálja-e a hazáját. Alig vártam, hogy azt mondja, igen, és ő azt is mondta. István hű volt és bőkezű. Büszkén kiáltottam, hogy éljen a király! Istvánt megkoronázták. Megesküdött, hogy vigyáz az egyházra.
(Lejegyezte: Álmos - Ákos és Kond - Tóbi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése