Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy
szarvas. Ez egy csodaszarvas volt.
Két fiatal, Hunor s Magyar meglátta, és
nagyon megtetszett nekik. Ők Ménrót fejedelem fiai voltak. A két egytestvér a
szemem láttára hegyen, völgyön, folyón, patakon és erdőn át kergette az
állatot. Végül egy rétre értek, ahol rengeteg lány táncolt. Rátaláltak szívük
választottjára, és jól éltek velük. Később ketté váltak, belőlük lettek a
magyarok és a hunok. Egy országban éltünk, Szittyaországban, de elfogyott az
élelmünk, ezért elindultunk vándorolni. Először csak mi, a hunok. Sokat kellett
gyalogolnom, de megértettem őket. Egyszer egy csatába értünk, ahol felvettem a
vaspáncélomat és harcoltam. Elvágták a kezem, de bekötözték. Végül győztünk és
elfoglaltuk a Kárpát – medencét. Végül üzenetet küldtünk a magyaroknak, hogy
boldogan élhessünk együtt.
Magyar így mesélte el nekem a történeteket:
Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy
testvérem, akit úgy hívtak, hogy Hunor. Volt nekem egy anyukám és egy apukám,
akiket úgy hívtak, hogy Enéh és Ménrót. Mi a testvéremmel ügyesen vadásztunk,
és apánk erre nagyon büszke volt. Egyszer elmentünk vadászni és láttuk, hogy
ott szalad egy csodaszarvas. El akartuk kapni, mert éhezett az egész nép. Ő
elvezetett egy szép helyre, ahol találkoztunk 100 lánnyal és letelepedtünk.
Egyszer tovább vándoroltunk, és jött egy követ a hunok királyától, Attilától.
Azt mondta nekem, hogy nagyon jó helyre jutottak, ezért oda mi is el akartunk
menni. El is mentünk, de csak harcok árán lett miénk a Kárpát – medence. Ezen a
csodálatos helyen azután jól éltünk tovább.
Unokáink már így hallották a történetet:
Nagyapámtól hallottam ezt a történetet, amit
elmesélek nektek. Napkelet felé élt egy híres fejedelem, akit Nimródnak hívtak.
Mindene megvolt, de ő két fiára, Hunorra és Magyarra volt büszke. Nimród
szeretett vadászni, a fiai mindenhová elkísérték. Enéh királynő nem helyeselte
ezt. Sok – sok év után a fiúk elmehettek egyedül vadászni. Megláttak egy
gyönyörű szarvast, és elkezdték üldözni. A szarvas egy gyönyörű tájra vitte
őket. Itt leányok is éltek, akikkel megházasodtak.
A hunok indultak útnak először napnyugat
felé. Ekkor a rómaiak éltek a mai Magyarországon. A hunok rájuk támadtak és
győztek is. Az új hazában Attilának, a hun királynak különös álma volt. Azt
álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot
kötött a király oldalára. Ez a kard nagyon különös kard volt: arany a
markolata, s az volt a legkülönlegesebb, hogy amint a kardot a kezébe vette,
egyszerre maga előtt látta az egész világot… Egyik reggel ez meg is történt,
csak egy pásztorfiú jelenlétében.
Ötszáz esztendeje, hogy a
hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni. A magyarok ebben
az időben vezért választottak. Álmost, mert ő volt a legtapasztaltabb. Később
Álmos öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a vezetést. Munkácson Álmos elhunyt.
Fia végső nyugalomra helyezte, majd rendbe szedte a népet és a sereget… Árpád a
morva és a bolgár fejedelmet is becsapta, és megvette tőlük az országot.
(Persze ebből csak az igaz, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte meg a Kárpát
– medencét.) Így éltek őseink.
 |
 |
 |
 |
Törzsi mappák
 |
 |
Térképek
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése